Homepage? Felejtsd el!

Ma a legtöbb webhely a 90-es évek második felében kialakult és sokak által még mindig egyedül üdvözítőnek tartott információ-architektúrán alapul. A baj csak az, hogy ez figyelmen kívül hagyja az időközben átalakult információfogyasztási szokásokat.

Képzeld el, hogy egy könyvet akarsz venni. Tudod is, hogy melyik boltban kaphatod meg, de ahhoz hogy odáig eljuss, át kell verekedned magad egy óriásplakátokkal, hirdetőoszlopokkal, szendvicsemberekkel súlyosbított zsibvásáron. Szörnyű? Hát igen. Egyszer-kétszer még megteszed, aztán szerencsére rájössz, hogy a boltnak van egy hátsó bejárata is. Talán nem olyan elegáns, viszont működik!

A klasszikus modell  szerint az olvasó (látogató, felhasználó) a webhely (site) kezdőoldalára (homepage) érkezik, ahonnan a linkek és navigációs elemek jól felépített rendszere vezeti tovább. Az egész információs architektúra arra az alaptételre épül, hogy az olvasó egy „információs előcsarnokba” lép be, maga a tartalom nem itt található, hanem innen, esetenként több további szinttel távolabb érhető el. Az összetettebb webhelyeken minden „emeleten” találhatunk további elosztó-oldalakat (almenük, kategóriák, rovatok)

 Az információ lehető legegyszerűbb és leggyorsabb elérésének elősegítése csak a nonprofit tartalomszolgáltatók luxusa. A többiek a bevásárlóközpontokból (is) jól ismert koncepciót alkalmazva úgy vezetgeti a látogatót, hogy az a lehető leghosszabb ideig maradjon a webhelyen belül, a lehető legtöbb tartalmat „fogyassza” -  és persze a lehető legtöbb reklámmal találkozzon.

A homepage belépő, kirakat, információ-elosztó szerepének köszönhetően a legtöbb webhely legnagyobb forgalmú oldalává vált. A nagy forgalom miatt a hompage reklámfelületei iránt nagy a kereslet. A reklábevételből élő tartalomszolgáltatók ezért megpróbálják tovább növelni ezt a területet minden lehetséges módon, ami azonban csak az eredeti funkció, a tájékoztatás, a figyelem felkeltés, az információ-elosztás rovására történhet.

Egyes olvasók már régóta orvul kikerülik a túlzsúfolt kezdőoldalakat. A keresőktől, vagy a  más oldalakon talált linkeket követve érkezők közvetlenül a vágyott információkat hordozó oldalon landolnak. A közvetlen, célzott információ-elérés utáni igényt ismerték fel az egyre népszerűbb hírgyűjtő szolgáltatások (news aggregator), de ezt alkalmazzák előszeretettel az egy-egy cikkre hivatkozó bloggerek is.

A tartalomszolgáltatók eleinte persze vadul harcoltak a közvetlenül az „idegen” tartalom mélyébe vezető linkek (deep linking) ellen, mivel attól féltek, hogy a homepage, vagyis a látogatók kontrolljának megkerülése, rosszul hat majd a reklámbevételekre. Ahogy azonban Jakob Nielsen usabilty-főguru is rámutatott, a deep linking a web normális használatának fontos gyakorlata, úgy tűnik, végül a  nagy tartalomszolgáltatók is belátták ezt és  némi jogi erőfitogtatás után leszálltak a témáról.

Akadnak persze tartalomszolgáltatók, akik rájöttek, hogy nem harcolni kell a közvetlen információ-elérés ellen, hanem inkább segíteni kell azt. Egyre több nagy tartalomszolgáltató tartja természetesnek, hogy friss információihoz kategóriákba sorolt, külön-külön is „előfizethető” RSS értesítőt kínál. Valódi változást azonban csak az információ-architektúra átalakítása,  a centralizált modellről a decentralizáltra való áttérés hozhat. Ennek lényege, hogy a hangsúly a navigációs oldalakról (homepage, „rovat-címlap”) a tartalmat hordozó oldalakra tevődik át. A modellváltás egyik legfontosabb következménye, hogy az IA (így a látogató mozgásának) közvetlen kontrollja kikerül a webhely készítőjének kezéből. A tartalomtulajdonos célja ezután az lesz, hogy a lehető legjobban támogassa partnere (igen, partnere, nem ellensége) a hírgyűjtő munkáját. (Abszurdnak tűnik? Pedig nem az! Nem ugyanez történik a , amikor igyekszünk a keresők számára leginkább „láthatóvá” tenni weboldalainkat? /search engine optmization – SEO/)

Szép, szép, felejtsük le a homepage-modellt, de mi lesz a reklámbevételekkel?
A kezdőoldalon elhelyezett, időalapú reklám paradox megoldás, ugyanis az internet két fantasztikus lehetőségét hagyja figyelmen kívül: A célzott (targeted) reklámozást és a mérhetőséget. Ezek a hirdetések lényegében nem sokban különböznek a ingyenes hirdetési újságokban elhelyezett reklámoktól. Durva módszer, hiszen a reklámokkal minden olvasóra „lőnek”, pedig nyilvánvalóan csak töredékük tartozik a megcélzott szűkebb csoportba. Ezek a reklámok – az óriásplakátokhoz hasonlóan -   kiválóan alkalmasak arra, hogy irritálják a  célcsoporton kívül esőket azokat, akik csak az információ elérésének akadályát látják bennük.

A tartalomszolgáltatók tavaly fellélegezhettek: A „dotcom-összeomlás” utáni túlreagálás után végre komoly növekedésnek indult az online reklámköltés. Most tehát az a kérdés, hogy a tartalomszolgáltatók megpróbálják-e az információfogyasztók igényeit figyelmen kívül hagyva eladni  a homepage utolsó négyzetcentiméterét is, vagy a hirdetőket a folyamatba partnerként bevonva elkezdik-e az áttérést az új tartalomszolgáltatási modellre?

PÉCSI FERENC