Hírszerző

Miközben láthatóan egyre kevesebben kíváncsiak a „minőségi” napilapokra, folyamatosan csökkennek a példányszámok, az interneten érezhető egyfajta hír vákuum. A látszólagos hírbőséget alaposabban megfigyelve ugyanis hamar kiderül, hogy a hírportálok ugyanazokkal a hírügynökségi anyagokkal és egymástól átvett, „újrahasznosított” cikkekkel töltik fel oldalaikat. Öröm tehát, ha egy új, független, elismert újságírók és elemzők nevével hitelesített tartalomszolgáltató jelenik meg a színen.

Az első benyomás vegyes. Merev, érdektelen a külső. A tájékozódást sehogy sem segíti a tördelés. A nyitó képernyőn – a hírportál legfontosabb felülete – nagyon kevés az információ, mindössze 5 cikk címe és rövid összefoglalója jelenik itt meg!. Tájékozódásul szolgálhatna a vízszintesen elrendezett főmenü. Itt azonban az intuitív rovatcímek (shake, zoom) keverednek a műfaji meghatározásokkal (publicisztika, elemzés).

Tartalom

Az internetes hírszolgáltatás egyik legfontosabb sajátossága a szinte azonnali reagálás képessége. A Hírszerző kis létszámú szerkesztősége önerőből nyilván nem képes beszállni  a hazai  - amerikai mércével csigalassúságú - hírversenybe. Az Aktuális rovat tehát külső (hír)forrásokból táplálkozik. Megértjük, nyilván nem ezért érdemes ide látogatni. (Sajnos nem minden hír mellett szerepel a forrás, de ezt még gyerekbetegségnek tudjuk be.) Érdemes lenne a nyitó oldalon és a rovatoldalon is feltüntetni a cikkek publikálásának időpontját, vagy legalább az oldalak tetején elhelyezni információt a legutolsó frissítésről.

A Reflektor rovatban tematikus összeállítások olvashatók a Híszerző munaktársainak tollából. Hazai pálya, itt a lényeg. Nekem nem kell bemutatni a Publicisztika rovat szerzőinek többségét sem, de talán akadnak olyanok is, akik nem ismerik őket. A személyes kapcsolatot, hiteleséget erősíti egy jó fotó és a kép alól egyetlen elérhető rövid bemutatás. Sok online lapnál jól bevált gyakorlat, érdemes volna átvenni. Nem nagy dolog, mégis hasznos szolgáltatás a cikkek szerzők szerint kigyűjtése is. Itt lenne a helye. A Sajtószemle megint afféle töltelékanyag. Érdekesebb lenne, ha nem egyszerűen a cikkek bevezetőjét másolnák az oldalra, hanem a szerkesztő (a hírblogokhoz hasonlóan) saját szavaival (és nevével) ajánlaná a azokat. A címek mellől (is) nagyon hiányzik a dátum.

Elemzés. Szerencsére – sok minden egyéb mellett - a fizetős szolgáltatás háttérrendszere sem készült el, ezért a Political Capital anyagai még ingyen olvashatók. Én a szerkesztők helyében nem siettetném a fizetős SMS-ek megjelenését. Komoly sikereket kell elérnie egy portálnak ahhoz, hogy kibírja a „Prémium szolgáltatás” bevezetése miatti elkerülhetetlen forgalmi visszaesést. Az elemzések hosszú oldalai közötti navigáció ügyetlen, érdemes volna felkínálni egy letölthető pdf (Acrobat) változatot is.

Hasonló a helyzet a politikai történések sajtóvisszhangját elemző Sorok között rovattal is. Az írások nyilván off-line megjelenésre készültek, az online változatban mindenképpen érdemes lenne az eredeti forrásokra mutató linkeket is elhelyezni.

Shake. Valóban azt kapjuk, amit ígértek („színes hírsaláta”). Jó volna, ha az anyagokat szállító „Spicy Press Hírügynökség” feltüntetné forrásait.

A Zoom fele még nem működik, ha jól sejtem ide majd a külföldi tudósítók anyagai kerülnek. Ugyanitt található néhány témacsoport (pártok, államfőválasztás stb.) is, de legnagyobb meglepetésemre ezek alatt a többi rovatból átvett cikkek találhatók. A cikkek kategóriákba sorolása és a cikk-adatbázis kategóriák szerinti szűrése persze nem újdonság (a legtöbb blog is él vele), itt azonban mindez csak töredékesen és ügyetlenül elhelyezve szerepel. A Hírszerző anyagait olvasgatva egyébként is úgy látom, hogy még kevés az átjárás az egyes rovatok között. Jó volna, ha egy témával foglalkozó publicisztika linkkel hivatkozna az ugyanarról a témáról megjelent elemzésre.

A Political Capital elemzéseit leszámítva tehát a 8 menüpontból mindössze 2 (reflektor, publicisztika) tartalmaz önálló szerkesztőségi anyagot.

Interaktivitás

Ma már nem az a kérdés, hogy interaktív legyen-e egy online lap, hanem az, hogy milyen módon és milyen mértékig vonják be a lapkészítők az olvasókat a tartalom előállításába. A Hírszerző tervezői mintha egy másik, 10 évvel ezelőtti világban élnének. Persze, mondhatják,  ott a Szavazógép és a Fórum. Szavazógép ma már szinte minden weboldalon van, senkit sem hoz izgalomba. Ha már mégis elhelyezése mellett döntöttek, nem csak a válaszok százalékos megoszlását, de az összes válaszadó számát is jelezni kellene. A Fórummal két baj lehet. Ha kevesen látogatják, akkor kínos a pangás, ha túl sokan , akkor komoly erőt köt le a moderálása, miközben komolyan nem járul hozzá honlap elismertségéhez.A fórumnál sokkal fontosabb lenne, hogy az olvasók közvetlenül hozzászólhassanak a cikkekhez. (Ha ez a fórumban, a cikktól elszakítva történik, nem működik jól, hiszen  oda az olvasók töredéke sem jut el.)

A Hírszerző témai és a "családias" szerkesztőség szinte kínálja a lehetőséget a blogolásra. Itt lehetne feldobni fontos, de egy Reflektor-cikkre, vagy hagyományos publicisztikára nem elegendő témákat és a személytelen Sajtófigyelő helyett/mellett itt lehetne néhány szóval ajánlani egy-egy fontos cikket, linket. Ezekkel a blogokkal a Hírszerző valóban megkülönböztetné magát versenytársaitól.

Érthetetlen, hogy 2005-ben az RSS elérés miért nem része egy induló portálnak. Szinte semmibe sem kerül, az olvasók egy része nyilván örömmel használná, ráadásul ez ma még egy portál presztízsének is jót tesz.

Struktúra, navigáció

Jó, hogy a Hírszerző nem az Index, vagy az Origo megjelenését próbálja utánozni, viszont kár, hogy nem választottak mintául egy olyan hírportált, amelyik már átesett néhány tatarozáson. Egy ma induló lap a vezető tartalomszolgáltatókat tanulmányozva ingyen megkaphatja azt, amiért azok dollármilliókat fizettek ki. Pazarló üres felületek, . teljesen felesleges, sehova sem mutató önreklám, rossz helyre került „a nap mondása” is.

Logikátlan a főmenü. Egymás mellé kerültek a fő rovatok, az interaktív szolgáltatások (fórum, szavazógép) és a kereső. Ez utóbbi azért is felesleges, mert kissé lejjebb jókora önálló ablakot kapott. Általánosan elfogadott gyakorlat szerint a részletes keresés a keresőablak környékéről nyitható meg, kár ezen változtatni.)

Nagyon hosszú, ezért nehezen átlátható az egyes menük (rovatok) tartalmát ismertető hasáb.(Különösen bántó ez ott, ahol mellette, a „tartalom” hasábban csak egy néhány soros hír található.)
Átgondolatlan, következetlen a képek kezelése. A bélyeg méretű képek hatása minimális. Ezek léte csak akkor indokolható, ha rájuk kattintva valóban nagy - nem gyufaskatulyányi - méretben nyílik meg a  fotó. Sok helyen hiányzik a képek forrásának megjelölése.
A cikkeknek ugyan van nyomtatható változata, de ebben is benne maradnak a képek.Ez feleslegesen lassítja a nyomtatást és fogyasztja a festéket. Következetlen a linkek jelzése. Tudom, hogy egyesek szerint ezek a rejtett (csak a kurzor hatására megjelenő) linkek a korszerűek, vizsgálatok bizonyítják, hogy az olvasók ezeket csak nehezen (vagy sehogy) sem veszik észre.

A Hírszerzőt profi újságírók, politikai tanácsadók hozták létre. Értenek a politikához, az újságíráshoz, de láthatóan nem értenek az online tartalomszolgáltatáshoz. A honlap megvalósításához tendert írtak ki, annak győztese a Red-stars ugyan komoly referenciákkal rendelkezik, de ezek között egyetlen tartalomszolgáltató sem akad.

.Itt tartunk most, 2005.júliusában

Pécsi Ferenc
pecsi@dotkommentar.hu