2006.06.20.
Nem tudom, hol is vagyok. A MusicansWho (jaj, de rettenetes név) bevezetőjében azt olvasom, hogy annak „küldetése, hogy segítse a magyar klasszikus zene és a magyar muzsikusok érvényesülését itthon és külföldön.” Akkor meg miért az amerikai(as) cím?
A küldetés („mission”) és a jövőkép („vision”) néhány éve még az üzleti honlapok kötelező eleme volt. Hamar kiderült azonban, hogy a nyomtatott cégismertetőkben jól mutató általánosságok a weben nem élnek meg. (Ilyen szövegeket egyébként automatikusan is lehet gyártani; ezek semmivel sem rosszabbak, mint a píárosok írta változatok).
Gyorsan továbbugorva, a címlapon lefelé haladva a Nemzeti Filharmonikusok hírnek álcázott, egyébként már egy hete aktualitását vesztett reklámja olvasható. Alattomos dolog a hírek és a reklámok keverése, gyorsan el lehet veszíteni a nehezen megszerzett hitelességet. (A MusiciansWho esetében még veszélyesebb a dolog ez, hiszen még meg sem szerezhették...)
Örömmel olvasom a Gulyás művész úr kitüntetéséről és Victor Máté kinevezéséről szóló híreket, de sehogy sem értem, hogyan hiányozhat innen (2006. június15-én) Ligeti György halálhíre? Azt hiszem, ezzel a portál hírszolgáltatásának vizsgálását be is fejezhetem.
A honlap alcíme egyébként is információs adatbázist ígér. Ha tehát külhoni koncertszervező vagyok és hirtelen beugró csellistát keresek nincs semmi dolgom, csak - miután a '90-es évekből itt rekedt lobogó zászlócskára klikkelve angol nyelvre váltok – rákattintok a Performers menüpontra...és máris ott találom Veronika Kincses szövegét, amiben a MusiciansWho-t dicséri. Más semmi. Talán nézzük a vonósokat (strings). Itt a „magyar művésze érvényesülésének segítése” helyett egy Paganini hegedűjéről szóló cikk bevezetője olvasható. A „more” (tovább) linkre kattintva – láss csodát – az Index magyar nyelvű cikkére kerülök. Oh, no, please!
Gyorsan visszazászlózok a magyar oldalakra. A Művészek oldalról megnyitok egy linket és megnézem milyen lenne az adatlapom, ha regisztrálnék. Gyorsan eldöntöm, hogy nem fogok.
Nem sikerült ugyanis rájönnöm, hogyan találna rám álmaim mpresszáriója, ha 16-24 év közötti, angolul és spanyolul beszélő szőke hajú, jazzre is fogékony hegedűslányt keresne észtországi turnéra és én megfelelnék ezeknek a kritériumoknak.
Egy honlapnak néhány másodperc áll rendelkezésére, hogy bebizonyítsa létjogosultágát. Én hosszú perceket töltöttem itt, de csak azt sikerült megállapítanom, hogy a honlap kezdeményezői szponzorkeresésben sokkal jártasabbak, mint információs adatbázis felállításában és üzemeltetésében. Talán profilt kellene váltani.
